Az anyaság semmihez sem hasonlítható , egyszerre szárnyaló, egyszerre szerény-csöndes öröme, benne a nőiség nagy kiteljesedése az Élet egyik legszebb ajándéka.
A szavak csak döcögnek nekem, ha erről írni szeretnék. Pedig mesélnék róla szívesen, mert nekem életem legszebb korszaka volt háromszor.
A gyermekeim miatt is vágytam városi emberként a vidék csendjébe, s lettem amolyan városi vidéki, aki talán kicsit túl lelkesedi ezt a romantikát, a magyar vidék szépségét, békéjét.
Bori ötödik gyermekét váró csodálatos nő. Hozzám hasonló „városividéki”, sőt „pestividéki”, tudatos el/kiköltöző. Pillanatok alatt egy húron pendültünk, lelkesedtünk.
Hálás vagyok a bizalmas percekért, egy szép emberi találkozásért ,és a képekért, amik ezekből születtek.
