„Fotósként nehezen állok kamera elé, emberként, nőként méginkább. Ott van az emberben a szemérem, a magát elengedni és fellvállani nem tudás s ott a mások itéletét félő ösztönös görcsölés.
Pedig egy nő élete tele van óriási feladatokkal (karrier, anyaság, család, önmegvalósitás) amik teljesen elvonják őt saját magától. Pedig nemcsak másokra hanem önmagunkra is figyelni kell! Megbecsülni, szeretni s tudatosan követni azt az érést, fejlődést, metamorfózist ami minden nő életében természetes módon bekövetkezik. S néha egy ilyen kis egészséges önkényeztetés kell! Mint terápia, mint önismeret, mint tükörbenézés. Kell az a dacos önbecsülés s önszeretet, hogy még ha gyereket is szültem, még ha rámtörtek az élet viharai, még ha néha zátonyra is futottam s nem vagyok már húsz éves, már harminc sem nemsokára s már ismerkedem az első mélyebb ráncaimmal akkor is, azért is szép vagyok a magam egyedi módján. Ez a dacos állásfoglalás kell!
Maradandó élmény volt nekem ez a fotózás: megnyilás, önmagamat elengedés, meditáció. Hajna és Hanna átlagon felüli empátiával, ritka műveltséggel s jó izléssel, tapintattal rendelkező fotósok, velük minden természetes volt és szép. Köszönöm!”
címkék: művészi fotózás, portréfotózás, hölgyfotózás, Győr